A 2010-es évek elején olyan esemény történt az Erdélyi Kárpát-Egyesület életében, melyre a szervezet 1891-es alapítói is büszkék lennének. Betettük lábunkat egy községbe, várat hoztunk létre, nem azért, hogy védjen, hanem hogy tárt kapukkal várjon minden turistát és jó szándékú embert. Történt mindez Várfalván, ahová szívesen befogadott a közösség. Azóta hazajárunk, és ezt az érzést szívesen megosztanánk bárkivel, aki szereti a természetjárást, fontosnak tartja a honismeretet, értékeli a környezetvédelmet.
Az EKE-bakancs sorozatának negyedik kiadványát így ajánlja Kovács Lehel István, az egyesület elnöke: „Ha Várfalvára gondolok – erre az aranyosszéki településre, amely az egykori Turdavárról kapta nevét –, akaratlanul az Erdélyi Kárpát-Egyesület jó választása jut eszembe, hogy itt vásárolt ingatlant, itt alakította ki közösségi házát, az EKE-Várat.
Milyen aranyos, hogy az aranyosi Várfalván vár az EKE-Vár! – talán ez is lehetne az EKE-Vár mottója, hisz minden jólelkű, természetszerető embert befogad nemcsak az épületbe, hanem az általa meghatározott közösségbe is. Mondhatnánk, hogy a mai kor mentsvára. Az EKE-Várban megállunk a rohanó időben. Elmenekülünk a civilizációtól, és a természetnek szenteljük ottlétünket. Túrázunk, kirándulunk, belélegezzük az út porát, megcsodáljuk a mezei virágokat, tekintetünkkel végigkísérjük a játszadozva repülő pillangókat, megízleljük a forrásokat, felmászunk a sziklákra, rugdossuk a rögöket, közel alszunk a szent anyaföldhöz, bőrünkön érezzük az esőt. Egyszóval: élünk!”
Igazi közmunka eredménye a kötet, hiszen megírásából nem csak az ekések vállaltak részt, hanem Várfalva község önkormányzata is, nyomatékot adva annak, hogy szívesen látják a várlakókat, de a községbe először érkezőket is. Így ismerhetjük meg a község történelmét, a lakosság ünnepeit és hétköznapjait, hogy aztán közelebb lépjünk a várhoz, és annak története elevenedjen meg előttünk. A szándéktól a váravatóig, az álmoktól a valós bővítésig, szépítésig, egészen addig, amíg földbirtokossá vált e községben az EKE. Mert immár nem csak vára, birtoka is van a turistaság nagy szervezetének. És vannak bejárt útjai is, melyeket másoknak is ajánl. Az Aranyos völgye fölötti várak, kilátók és vízesések sorát látogathatja meg az ember, ha lábán és zsákjában bakanccsal elindul. Mégis lelkére kötjük: amíg a turistajelzések el nem készülnek, hívják magukkal úti társnak a tordai ekéseket. Járják be együtt a Várhegyet, emlékezzenek Torda és Fütyer várára, nézzenek szét a Csupak- és az Ordas-kilátóról, ki ne hagyják a Nádas-patak vízeséseit, a borrévi hídtól pedig induljanak egyenest a várba, a turistáknak kijáró legméltóbb szállásra. Szeressék meg a várat, tiszteljék a várfalvi közösséget… mindössze ennyi a kérés számos élményért cserébe.