Autóstoppal Európába(n) / Utak, tájak, emberek

"Utazgatni mindenki szeret. Nem kell ehhez föltétlenül hippi-érzületűnek lenni, Kerouac Úton-ját sem muszáj bibliaként tisztelni. Az sem szükséges, hogy életfilozófiánk alapját az „akkor boldogulok, ha mindig tartok valamerre" kijelentés képezze. Ha nem is választjuk létformánkká a vándorló világfelfedezést, időnként jól esik körülnézni külhonokban, szűkebb hazánk viszonyait összevetve az ottani valósággal. A legjobb az, ha csak úgy, különösebb cél nélkül kóborol az ember. Aki előre megfontolt szándékkal megy el egy adott helyre, az túlságosan figyel, az nem fog találkozni a hely szellemével. Egy évre „debreceni kalandjaim" után alkalmam adódott folytatni utamat, ezúttal Európa nyugatibb tájai felé sodort a nyughatatlanság. Ismét, majdnem hippiként: autóstoppal. Más hasonlóságot a hippik és köztem kár lenne keresni. Nekem nem életcélom az utazás. Csak jobban szeretem a helyben maradás helyett az elmenés-visszajövés dualizmusát érvényesíteni."