Ján Stanislav, szlovák nyelvész, az 1948-as dél-szlovákiai helynévszlovákosítás egyik spiritusz rektora írta 1947-ben: "Véleményem szerint tudományos és politikai szempontból sokkal helyesebb lenne e községeket (értsd: a dél-szlovákiai magyar településeket) elpusztult szlovák településekről elnevezni, mintsem új, mesterséges neveket keresni, s így a vidéknek ugyan szlovák jelleget adni, de gyakorlatilag csak szlovák mázt kenni rá, amit a külföldi szakemberek - a politikusokról már nem is beszélve - zokon vehetnek tőlünk."
Czibulka Imre Helynevek máz alatt című, mintegy 10 000 címszót tartalmazó magyar-szlovák és szlovák-magyar helynévtára sem szaktanulmány, a szerző nem akar mást, csak az egykori s ami "máz" alatt vagy akár a szlovák természetes nevek mellett szimultán létező magyar helyneveket felmutatni, s egyben megőriznia későbbi korok számára, hogy azok, ahogy a mű bevezetője mondja, ne menjenek veszendőbe. Továbbá: "segítsége kíván lenni pedagógusoknak, újságíróknak, községi hivatalnokoknak", akik sokszor csak azért használják a helynevek szlovák formáját, mert a magyart nem ismerik.
