A Vadlány barlangok, tündérek és boszorkányok titka

Balaton, Keszthelyi hegység, Gyenesdiás, Rezi, zalaszántó, Vállus, Nagygörbő, Vindornyaszőlős

Ló hegy, Kovácsi hegy, Púpos hegy, Vállus

Vadlyány-lik, Vadlán-lik

A Balaton északnyugati csücskében, Keszthely szomszédságában fekszik a népszerű üdülőhely, Gyenesdiás. A nyári kánikulában fürdőzőktől hangos a Balaton partja, rossz idő esetén viszont sokan a keszthelyi Festetics-kastély megtekintését választják. Ha elegünk van a tömegturizmusból, akkor bátran keressük fel a kastély helyett a Gyenesdiástól északra található Vadlány-likat, amely kialakulásának módja miatt egyedülálló barlangja hazánknak.

A Keszthelyi-hegység a Dunántúli-középhegység legnyugatibb tagja, s döntően különféle triász karbonátos kőzetek építik fel (pl. mészkő és dolomit), de a hegység északi részén megjelennek a pannon (késő-miocén) bazaltok is. Az egykori triász selfeken lerakódott kőzetek később összetörtek, s törésvonalak mentén lezökkentek (árkok és medencék), vagy kiemelkedtek (sasbércek), létrehozván a Keszthelyi-hegység sajátos mai arculatát.
A Kárpát-medence területét a késő-miocénben (12 és 5 millió évvel ezelőtt) egy fokozatosan kiédesedő óriási víztömeg töltötte ki, amelyet Pannon-tónak nevezünk. Ebből a (bel)tóból hosszú ideig mintegy szigetként emelkedett ki a Keszthelyi-hegység, amelybe különféle alakú és méretű öblök nyúltak. A part menti áramlások és a víztömeg hullámzása komoly pusztító tevékenységet fejtett ki a partvonalra, amelyet idegen kifejezéssel abráziónak nevezünk.
Az erős hullámzás felőrölte a partok korábban lerakódott triász kőzetanyagát, s kerekded, ún. abráziós kaviccsá formálta azokat. Ha nem volt elég ideje a dolomittörmeléknek lekerekítődni, akkor szögletes murva formájában ágyazódott be a rétegsorba. Ezek a különféle módon koptatott karbonátos törmelékek vesznek részt a Vadlány-lik földtani környezetének kialakításában. Az előbbiekben leírt kavicsok szép számban gyűjthetők a barlang bejáratának környezetében.
Az egykori Pannon-tó hullámzása a felelős a barlang kialakításáért is. Ezt jól mutatja annak horizontálisan megnyúlt, hosszú kiterjedése, valamint az üreg falain tanulmányozható ún. abráziós színlők is. Ezek úgy jöttek létre, hogy a terület lassú emelkedése miatt a tó hullámzása mindig máshol érte a kőzetfalakat, ezért hosszú vízszintes “alakzatokat faragott” a dolomitbreccsa felszínébe. Szintén a hullámzás alakította ki a barlang környezetében található bizarr formájú “kalapos sziklákat” is.
A védett barlang (Vadlyán-lik) Gyenesdiásról a sárga turistajelzésen közelíthető meg, mintegy 15-20 perces sétával.

A zömében dolomitból álló Keszthelyi-hegység kissé félreeső bazaltvidékének talán legkülönlegesebb tagja a Kovácsi-hegy. A hegy lábánál fekvő Vindornya-láptól a Zala megye egyik természeti csodájának megválasztott Bazaltutcán át a Zalaszántó feletti Béke-sztúpáig túráztunk.