Olasz Ferenc: Aquila - Fotóalbum

Aquila János azon kevés, a XIV. századi Magyar Királyságban alkotó művészek közé tartozott, akinek nem csupán neve, de két önarcképe is ismert. A feliratszalaggal, három sárga, mára már jórészt elmosódott ábrákkal díszített, pajzsot tartalmazó művészcímerrel ábrázolt festő elsősorban e két portréja miatt vált a hazai művészettörténetben – Márton és György kolozsvári szobrászok mellett – a legtöbbször említett középkori alkotóvá. Ma ismert első falkép-együttese a Vas vármegyei Velemér Szentháromság-templomában készült 1378-ban, melyet 1383-89 között a Zala vármegyei toronyhelyi (ma: Turnišče) freskók követtek. 1392-ben készültek a közeli Mártonhely (Vas vármegye, ma Martjanči) Szent Márton tiszteletére emelt templomának falképei. Aquilának tulajdonítják a közeli nagytótlaki (ma: Selo) templom többrétegű freskóinak egy részét. Jelenleg ismert utolsó munkája a fölöstömi (ma: Fürstenfeld) Ágoston-rendi szerzetesek templomának kifestése az 1400-as évek legelején volt. Aquila műhelyének vélik a regedei (ma: Radkersburg) pásztorház töredékeiben fennmaradt világi témájú jeleneteinek elkészítését is. Aquila falképeit a XIX. század közepe óta ismeri a művészettörténeti kutatás Gózon Imre szentgyörgyvölgyi református kántortanító felfedezéseinek köszönhetően, aki 1863-ban értesítette Rómer Flóris régész-művészettörténészt a veleméri, a toronyhelyi és a mártonhelyi középkori templomok freskóiról. A falképek művészettörténeti értékelésére fölfedezésüket követően egy évtized után került sor Rómer Flóris ma már klasszikusnak tekinthető, 1874-ben kiadott freskófestészeti könyvében. A falképekről id. Stornó Ferenc készített másolatokat. Ezeket a kópiákat 1864. december 28-án Rómer Flóris bemutatta a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában, illusztrációként. Aquila freskói másfél évszázada folyamatosan a kutatás előterében állnak, mégis mindmáig igen sok a megoldatlan probléma személye és művei körül. Továbbra sem ismert kiléte, máig tisztázatlan, hogyan került kapcsolatba megrendelőivel, és számos ikonográfiai és stiláris hatás szorul még alaposabb kutatásra. Aquila olyan műveket alkotott, melyek egyszerre közvetítették a megváltás üzenetét, a XIV. század második felének vallási irányultságát és a megrendelők kívánságait. „1974-ben filmet forgattam a veleméri Szentháromság-templomról. A filmforgatással párhuzamosan színes diákat is készítettem. Akkor ismerkedtem meg Kovács József kercaszomori tudós plébánossal, aki rendelkezésemre bocsátotta a templomról írt részletes tanulmányát. A film bemutatója után a Helikon Kiadó szerződést kötött velem egy, Aquila freskóit bemutató album összeállítására, amely a veleméri templomon kívül a fentebb felsorolt templomok falképeit is magában foglalta. A tervezett könyv képanyaga 1977-ben elkészült, de kiadása meghiúsult: a teljes diasorozat a kiadóban „eltűnt”. 1992-ben levélben értesített a Helikon Kiadó akkori művészeti vezetője, hogy a képanyagot „megtalálták” egy szekrény aljában.” „Úgy döntöttem, hogy a meglévő anyagot kiegészítem a nagytótlaki, és a később felfedezett fölöstömi freskókkal és saját kiadásban megjelentetem. A könyv ismertetőanyagát Kovács József és Rómer Flóris írásaiból állítottam össze, a képeket az ábrázolt jelenetekhez és szentekhez kapcsolódó szentírás-részletekkel egészítettem ki.” /Olasz Ferenc/